2012-ben felújítás miatt zárva tartanak a műhelyek. Tervezett nyitás: 2012. advent.

A Bakony népművészete c. kiállításhoz rendeltük hozzá a földszintes épületegyüttesében a tíz bakonyi népi kismesterség műhelyt. A muzeális intézmény a fazekas, a népi bőrös, a szövő, a csuhé, a kosárfonó, a kovács, a bognár, a mézeskalácssütő, a gyertyakészítő, a méhész – barkács műhelyeket azért alakította ki, hogy elsősorban az iskolás csoportoknak ajánlhassunk cselekvési – alkotási – lehetőséget. Az állandó kiállítások megtekintése alkalmával az a tapasztalatunk, hogy a diáklátogatók többsége azért tanúsít a népi kultúra tárgyi emlékei iránt mérsékelt érdeklődést, mert nincs – nem is lehet –élményük az elkészítésük munkafolyamatáról és tárgyak funkciójáról. Az 1990-es évek közepétől folyamatosan alakult ki a kézműves műhelyek sora. Érdekes volt megfigyelnünk a diákság fazekasműhelyben tapasztalt viselkedését. A jó pedagógiai érzékkel rendelkező fazekasmester úgy beszélt a diákoknak az agyagról, annak formálhatóságáról, hogy egy állatfej alkotásához szükséges és a kezükben tartott agyaggal úgy bántak, mint a húsvéti hímes tojással. A mester tanácsait követve általában minden diák eljutott az alkotás öröméig. Az ügyesebbek a korongozókon is kipróbálhatják tehetségüket. Munkájuk megkezdése előtt, újra megnézték azt az agyagedényt, amihez hasonlót szerettek volna elkészíteni. Ez a jelenség már önmagában siker. A korongozó szakszerű használatát nem lehet egy óra alatt megtanulni, de irányított használatával az első élmények kialakíthatják a tartós érdeklődést. Erre számtalan példát láthattunk az elmúlt évtizedben.
A csoportok által készített alkotásokat- külön kérésre- az égetőkemencében száradás után kiégetjük és megtaláljuk a módját, hogy azok eljussanak az iskolához. Sokszor előfordul az, hogy a csoportok az általuk készített tárgyakat kiégetés nélkül magukkal vitték. Ehhez is megteremtettük a feltételeket.
Az elsőként használt fazekasműhelyben szerzett pozitív tapasztalataink arról győztek meg bennünket, hogy érdemes az eredetileg elképzelt – fentebb már említett – népi kismesterségek műhelyeit kialakítani, a használandó gépekkel, eszközökkel felszerelni.

A szükséges anyagi bázist minden fejlesztési lépésünkhöz kizárólag pályázati úton teremtettük meg. A saját forrást a kezdeti időkben a szponzorok által felajánlott szakmunka értékével és a felhasználható anyagok adományozásával biztosítottuk. Volt olyan időszak, amikor a bevételeink jelentős részét fejlesztésre használhattuk.

2000. január 1-ig minden tervezett bakonyi népi kismesterség műhely elkészült, így ettől az időponttól egy időben forgószínpadszerűen- műhelyenként 10-12 fő - összességében 100-120 főt tudunk foglalkoztatni. Nemcsak a kicsi alapterületű műhelyek miatt határoztuk meg a foglalkoztatott csoportok számát 10-12 főben, hanem azt láttuk, hogy az oktató optimálisan csak ekkora létszámnak tud személyre szabottan segíteni.
2001.július első hetében 300 diák dolgozott a műhelyekben. Minden diáknak,minden műhelyben kötelező volt valamit alkotni. A nagypróbatételt eredményesen megoldottuk.

Az agyagművességgel azonos módon kedvelt lett a mézeskalácssütés. A búbos kemencében égő tűz, a mézeskalács- ütőfák művészi mintái minden diáknak egyedi élményt jelentenek.
Az előgyúrt mézeskalácstésztából a mester minden diák kezébe adja a kiválasztott ütőfához szükséges tésztaadagot. Ezt követően a késztermékig a munkafolyamat minden lépését együtt csinálják az oktatóval. A közös munka közben az oktató elmeséli az ütőfák készítésének történetét, azt is, hogy a minták negatívjából hogyan lehet a legszebb mézeskalácsot készíteni.

A hagyományos bútorokkal, eszközökkel berendezett, konyhában igen rövid idő alatt otthonosan mozognak a diákok. A kezük nyomán készült szív, huszár, pólyás baba, stb… alakú megsült mézeskalács féltett kinccsé minősül, mert a többség meg akarja mutatni szüleinek, testvéreinek, baráti körének. A munka eredményét csillogó szemmel mutatják egymásnak is.
A mézeskalács készítéshez közel azonos módon kedveleik a diákok, - de a felnőttek is - a méhviaszból lehetséges gyertyák készítését. A méhviasz színétől függően készíthetnek sötétebb, világosabb barna és sárgaszínű gyertyákat.
Felkészültünk a gyertyamártogatás, a gyertyaöntés eszközeivel, de lehetséges ezen kívül a műlépből pödrött (sodrott) gyertyakészítés is.
A diákok a gyertyakészítés közben ismereteket szereznek a méhészkedés sajátos világáról:
a méhcsalád népességéről, a méhlakásokról, azok készítéséről, a királynőről, a herékről, a dolgozó méhekről, a nektár, a virágpor gyűjtéséről, a lépek építéséről, a mézpergetésről, a méhviasz kinyeréséről, …
A munkafolyamatot nagyon gyorsan elsajátítják és nagy szorgalommal készítik az általuk tervezett gyertyaformákat. A gyertyaöntést csak kisebb alakzatok elkészítésére ajánljuk, mert a nagyobb tömegű méhviasz nem szilárdul meg a foglalkozás ideje alatt. Márpedig az elkészített gyertyákat minden diák a sajátjának tekintheti és hazaviheti.

Sajátos helyet tölt be a népi kismesterségek között a csuhézás. Ahhoz, hogy a diákság érdeklődése a mesterség iránt a negyedik választott helyre került, szükség volt az ügyes kezű mesterek – népi iparművészek – által készített minták bemutatására. A bonyolultnak látszó tárgyak – csuhébábuk, csuhévirágok, szatyrok, lábtörlők stb. – elkészítésének folyamata az első próbálkozásuk után szép lassan minden gyermek számára leegyszerűsödött. Igen, mert a tervezett tárgy elkészítésének lépéseit az oktatóval együtt csinálják és annak helyességét együtt ellenőrizik, a hibát együtt javítják. A következő példány alkotásánál már a többség önállóan teszi a dolgát, tudva, hogy a segítőszem és a segítőkéz bármikor igényelhető.

A népi bőrös munka napjainkban a ötödiknek választott kismesterség. A 10-12 főnek alkalmas nagy asztalhoz rendelkezésre áll 10 db bőrvarró szék és a legfontosabb bőrvágó, bőrszúró lyukasztó és egyéb szerszámok. Alapanyagként döntő részben hulladék műbőrt használunk.
Olyan használati és dísztárgyakat készítenek a diákok, amelyek elkészítése viszonylag egyszerű és személyes használatra, vagy ajándékként is alkalmasak. (Karkötők, nagyláncok, kitűzők, nyakba akasztható aprópénztartók, különböző mintákkal díszített kicsi terítők, ...) U. itt a nemezelés gyakorlására is van lehetőség. Tervezzük a taplófeldolgozását is.

A muzeális intézmény szövőműhelyben csak öt szövőszék fér el. A diákok elsősorban az egyszerűbb kezelhetőség miatt csak a két kétnyüstös szövőszéket használják, mert azokon kisebb a tévesztés lehetősége a pedálváltás – a nyüstök emelése – ill. a vetélő szakszerű használatában. Egyébként igen gyorsan megtanulják a tarka rongyszőnyeg és egyéb, a különböző színes fonalak használatával készíthető díszes terítők készítését. A leányok és a fiúk is egyaránt kedvelik a szövés munkafolyamatát. 40-45 perc alatt látható a munka eredménye.

A kosárfonó műhelyben inkább a felnőtt érdeklődők dolgoznak, u. i. a különböző kosarak elkészítésének munkafolyamata éppen a legnehezebb feladattal, a fenék készítéssel kezdődik, amit csak hosszabb gyakorlással lehet elsajátítani. Megjegyezném, hogy a kosárfonáshoz a főzött, hántolt fűzvesszőt használjuk. Az ország különböző pontjain termesztett fűzvesszőből választható olyan vastagságú is, amelyet a gyermekkéz is tud formálni. Az időben érkező kérésre be tudjuk szerezni a foglakozáshoz szükséges alapanyagot. Feltétlenül meg kell említeni, hogy nem csak kosarakat, hanem egyéb jól használható tárgyak, díszek is készíthetők a fűzveszőből. A Bakony hegység felszínre tőrt forrásai mentén termő fűzfafélék anyagát a hagyományos kosarak készítésére használjuk, de erre a munkára csak erős kezű felnőtt emberek vállalkoznak. A különböző nagyságú kosarak használata még mai is jól ismert.

A Népművészeti Alkotóház kovácsműhelyében általában csak bemutató foglalkozást tartunk.
A kovácsmester bemutatja különböző használati eszközök készítésének munkafolyamatát közben az izzóvas kézi formálhatóságát. A diákság megismerheti a kovácsok kettes, hármas, négyes „ráverő” munkaritmusát. Láthatják a célszerszámok egyedi funkcióit. Megrendelhető a ló patkolás bemutatása: patkókészítés, a ló pata előkészítése a patkoláshoz és a patkolás. Folyamatban van a kocsikerék vasalásához szükséges feltételek megteremtése is.
(Kerékagyvasalás, keréksínhúzás, …)

A bognárműhely kézi és gépi szerszámokkal egyaránt felszerelt. A diákságnak a mester minden szerszám használatát bemutatja, amelyek közül csak a kézi szerszámokat használhatják. Népszerű a műhelyben a vonószék, amelyen a vonókéssel szívesen formálják az ügyesebb diákok a különböző szerszámnyeleket. (kalapácsnyél, kisfejszenyél, métaütő, …) Minden feltétel adott a fafaragó alkotótábor szervezéséhez.

A Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház a bakonyi népi kismesterségek műhelyeinek tervezése közben a méhészkedéssel kapcsolatos feladatokat is besorolta. Így alakult ki a méhész-barkács műhely, ahol a méhészmesterek bemutatják a méhlakások készítéséhez szükséges eszközöket, azok szakszerű használatát. Megismerhetik a vendégek a méhkas készítését, a nádból, szalmából préselt méhkaptár előállítását, de láthatják a méhek munkájának eredményét, a szabad lépépítmények mérnöki pontosságú sejtjeiből, a műlépek látványos kiépítéséből.
Minden év május havától október végéig megrendelhető a mézpergetés, méz-és lépes mézkóstolás. E munka közben megismerhetők a mézpergetéshez szükséges eszközök és azok okszerű használata. Sok egyéb méhészkedési feladatra is választ kaphatnak az érdeklődők.
A múzeum és alkotóházban megtekinthető állandó kiállítások és a röviden bemutatott népi kismesterségek műhelyiben lehetséges foglalkozásokon kívül – megismételve a fentebb már leírtakat - videó filmekről megismerhetők a Bakony vidék népdalai, néptáncai, népmeséi és a zenés-énekes gyermekjátékok is. Egész napos programot tudunk mindenkinek ajánlani.

Az elmúlt öt esztendőben több, mint 100 ezer látogatója volt az  intézménynek. A vendégek közel 70 %-a diák volt, akiknek több, mint 50 %-a dolgozott a Népművészeti Alkotóház valamelyik műhelyében. A kézműves foglalkozásokat igénylő csoportok általában 4-5 órát töltenek el a múzeum és alkotóházban. Szeretnénk hinni, hogy intézményünk a látogatókban erősíti a népi kultúra tárgyi és szellemi értékei iránt az érdeklődést. Az állandó kiállításokon látható műtárgyak és az élő népművészet alkotásainak szerves egységével talán hozzájárulhatunk a több évszázada kialakult értékeink hosszú távú megőrzéséhez, továbbfejlődéséhez.


Irodalom:
Horváth Konstantin: Zirc története Zirc 1930
Pápay József: Reguly Antal emlékezete Bp. 1905
Faller Jenő: Csetény, Jásd, Szápár községek története Zirc 1936, 1937
Vajkai Aurél: A Bakony  néprajza Bp.1959